Martin Walser német író a hitről és az ateizmusról

Aki egyszer már szembesült a hit problémájával, az nem tud egyszerűen megnyugodni és napirendre térni az Isten-kérdéssel, mint ahogyan azt a „hitvalló ateisták” teszik. Martin Walser német író erről és Jézus hatalmas történelmi kihívásáról osztotta meg gondolatait, felismeréseit az olvasókkal a „The European” nevű online-magazinban . Íróként áttanulmányozta az irodalomtörténetet, s olyan személyeket keresett, akik a „megigazulás nyomása alatt” nem tudták egyszerűen és végérvényesen lerendezni a hit kérdését. „A hit kérdését nem lehet egyszerűen letudni. Isten, vagy az ő hiánya, akár tagadása változatlanul döntő kérdés marad, aminek megválaszolását a neves svájci teológus, Barth vagy a dán filozófus, Kierkegaard sem tudta végérvényesen lezárni. Isten, s főként Jézus Krisztus állandóan megújuló kihívása a történelemnek és minden ember életének”. Forrás: pro-medienmagazin.de. Írta: Dr. Békefy Lajos.

Önigazolási kényszerek Isten előtt

Martin Walser március 24-én lesz 85 éves. Volt ideje arra, hogy alaposan, kitartóan és körültekintően gondolja át 20. századi modern gondolkodóként az Isten-kérdést. Ennek az alapos átgondolásnak a megalapozásaként a regensburgi és a tübingeni egyetem irodalomtudományt, történelmet és filozófiát tanult. Alapos helyszíni kulturális tanulmányokat folytatott Franciaországban, Itáliában és Lengyelországban.

A reformáció egyik központi témájáról, a megigazulásról is kifejezte gondolatait a magazinban. „Korábban az emberek úgy érezték, a vallás Istenével szemben kötelességeik vannak. Ezért nem tudtak önmagukban megigazulttá válni. S igazolni sem akarták, meg nem is tudták magukat Isten előtt...Így jött aztán létre az a vallásosság, ami a morális előírásokat, azok teljesítését tartotta legfontosabbnak, mivelhogy az emberek önmagukat másként nem tudták igazolni Isten előtt”.

Meglehetősen ellustultunk

Az író szerint Luther Márton óta a vallás nagyon is gyakorlati része a valóságnak, s éppen ezért az embereknek e szemlélet szerint mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy megigazulttá váljanak. A protestánsoknál elterjedt egyfajta bensőséges, bizalmas viszony tudata és hite, amit aztán a svájci korszakos jelentőségű református teológus, Barth Károly  (1886-1968) keményen bírált. „Aki Barth Károlyt olvassa, akkor biztos, nem csak nekem tűnik fel, hanem másoknak is, hogy bizony ellustulunk, s a megigazulás kérdését mindenféle pótlékkal helyettesítettük”. Franz Kafka egyik regényében Josef K.-nak harmincadik születésnapján bíróság elé kellett állnia, hogy életéről számadást adjon. Amikor ráébred, hogy mit „produkált” 30 év alatt, nem tudja igazából igazolni dolgait, előbb ügyvédhez fordul, majd művészekhez, végül egy paphoz. „Minél inkább önmaga igazolása, megigazulása a tét, s ezért tesz meg mindent, annál inkább világossá lesz előtte, hogy nem tudja igazolni önmagát, s nincs számára megigazulás. Valami vagy Valaki hiányzik még az életéből” - mondja Walser.

Az Isten-kérdés bagatellizálása nagy veszély

A 85 éves, sok emberi és hittapasztalattal rendelkező író számára abszolút világos, hogy „ha a megigazulás, az Isten előtti megállás kérdése egzisztenciális napirenddé vált, az nem tud ezzel addig napirendre térni, amíg a kérdést nem rendezi Istennel” . Ezt a kérdést az ateisták könnyen vagy könnyedén lerendezik, számukra ha nincs Isten, akkor nincs Isten, s ebből nem merülhetnek fel további kérdések.

2000 év van már mögöttünk, amit az Isten-kérdés jellemzett. Ha a mai ateisták teljes nyugalmával tekintenénk erre a kérdésre, akkor ez nem lenne más, mint az európai szellemtörténet megsemmisítése. Az a legmegdöbbentőbb, hogy vannak emberek, akik a 2000 éves Isten-kérdést annyira bagatellizálják, mintha ahhoz semmi közünk sem lenne”.

A hit és szépérzék kapcsolata

A hit egyik jelentős „segítője” Walser szerint a szépérzék és a szépség iránti fogékonyság képessége. „Nézzük csak Bachot vagy Schubertet! Az ő Istenhez forduló muzsikájuk földi létünket járja át és biztosan formálja azokat, akiknek fülük van erre. Ha valaki ateistaként ezt elutasítja, akkor az megtagadja az európai történelem egy igen értékes és szép részét. Mim értelme van ekkor az európai történelemnek?”. Az Isten-kérdést márpedig nem lehet „kipipálni”. Barth Károly minduntalan azt hangsúlyozta, hogy a keresztyénség és a hit kérdése a feltámadás nélkül értelmetlen és üres valami.

Mit is jelent az írónak Jézus Krisztus?

Erre valójában nagyon nehéz válaszolni, s nem is adott az író közvetlen és egyenes választ. Jézus Krisztus túl sok nekünk, s életünk különböző szakaszában mást és mást jelent – véli Walser. Ezért nem tudom megmondani, megfogalmazni, ki is Ő a számomra. Azonban abszolút biztos vagyok abban, hogy Ő megtapasztalható, átélhető, s történelmünk számára a legnagyobb kihívás.

Zavarja az angol pénzvilágot a kapitalizmus-kritika?

LONDONBAN „ELTAKARÍTOTTÁK” AZ OCCUPY-MOZGALOM SÁTRAIT

Foglaljatok el mindent!

A nevezetes londoni Szent Pál katedrális előtt nemrég 100 rendőr járt el az Occupy-mozgalom ott sátorozó tagjai ellen. A katedrális előtt a  fiatalok 2011 október közepe óta folytatták tiltakozásukat. Miközben a rendőrök éjszakai akciójukban  elbontották a sátrakat, a templom lépcsőin a szimpatizánsok csoportjai imádkoztak. Forrás: pro-medienmagazin.de; christianpost.uk; Írta: Dr. Békefy Lajos.

Az imák sem tartóztatták fel a rendőröket

Közel négy hónapon át tartott az Occupy London/Foglaljátok el Londont! Kapitalizmus ellenes tiltakozó mozgalom sátortáborozása angol és külföldi fiatalok részvételével a londoni látványosság, a Szent Pál  katedrális lépcsői előtt. A bírósági döntést végrehajtók narancssárga fényvisszaverős biztonsági felöltőben segítették a teljes készültségi öltözékben megjelent rendőrök akcióját. Az akciót megelőzte a Brit Legfelső Bíróság ítélete, amely arról szólt, hogy az antikapitalista fiatal aktivisták közel 100 sátrukkal építési és közlekedési akadályt képeznek. A bírói döntés nem tette lehetővé a további bírósági keresetet vagy fellebbezést. Az Occupy-mozgalom  fiataljai az ítélethozatal óta számoltak azzal, hogy a rendőrség fogja végrehajtani a döntést, mivel ők ezt önként nem tették meg. Néhányan voltak ugyan közöttük, akik lebontották sátraikat és elhagyták a templom előtti területet. A konyhai sátrat, ahol a demonstrálók heteken át meleg ételt kaptak, szintén lebontották az ítélethozatal után.

A rendőrség röviddel éjfél után kezdte el akcióját, előbb a sátrakat kezdték el bontani, majd az ellátásra tartalékolt élelmiszert is elvitték. Az aktivistáknak öt percet hagytak arra, hogy elhagyják a területet. Végül egy tucatnyi tiltakozó maradt csak a helyszínen. A tiltakozó fiatalokat keresztyének is támogatták, akik az „occupay-osok” felhívását követve, állandó imádságukkal kísérték a fiatalokat a templomban, illetve annak lépcsőjén. De az imák sem tudták feltartóztatni a rendőröket.

A gazdasági és pénzügyi hazugságokat ne gyermekeink fizessék meg!

A keresztyén lap, az Ekklesia igazgatója, Jonathan Bartley is jelen volt, s az akció után ezt nyilatkozta: „Éppen ott térdeltem a katedrális lépcsőjén, imádkoztak, amikor  a rendőrök felkaptak és elvittek engem is”. A helyi hatóságok ugyan sajnálatukat fejezték ki, hogy a területet ki kellett üríteniük, de a bírósági ítélet őket is kötelezi -  tették hozzá. Dan Ashman, az Occupy London mozgalom vezető aktivistája kijelentette: „A sátortábor csak a kezdete egy sokkal nagyobb mozgalomnak”. Az Occupy Londonból nemsokára Occupy Everywhere/Foglaljatok el mindent! lesz. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi rendszer hazugságaira utalva kijelentette: a mi hazugságainkat ne gyermekeink fizessék meg!

Az egyház kétarcú hozzáállása

Az aktivisták 2011 október 15-én állították fel sátraikat a Szent Pál katedrális körül. Azóta folyamatosan tiltakoztak a gazdasági rendszer visszaélései, igazságtalanságai ellen. A gyülekezet egy ideig hol az „occupay-osok” oldalán állt, majd ellenük foglalt állást, kiváltképpen, miután a katedrális vezető lelkésze, Giles Fraser lemondott lelkészi állásáról. Az anglikán egyház passzív magatartásáért sok oldalról kemény kritikát kapott. Voltak, akik úgy vélték, az egyház gazdasági megfontolásokból igyekezett eltávolíttatni a demonstrálókat a templom elől, minthogy ez a Londont látogató turisták elsőszámú látványosságai és úti céljai között szerepel. A belépőjegy a katedrálisba 17 euróba kerül, ennek kiesése hónapok alatt tetemes summát jelent. Nem véletlen, hogy David Allen Green epésen megjegyezte egyik cikkében: „A Szent Pál ismét a turisták kizsákmányolásának békés és szelíd helyévé vált”.

Keresztyének tűzvonalban

IMÁDKOZZATOK NIGÉRIA KERESZTYÉNEIÉRT!

Templomok, rendőrőrsök, kormányépületek a Boko Haram célpontjai

A Nemzetközi Elengedés (RI) nevű szervezet felhívta a közvélemény figyelmét arra, hogy az afrikai Nigériában tovább növekszik a keresztyének elleni fenyegetés a templomokat ért támadáshullám után. A héten jelentés érkezett arról, hogy a Boko Haram nevű szélsőséges iszlám terrorista szervezet újabb támadást intézett egy keresztyén templom ellen Kondungaban. Egyiptomi sajtóértesülések szerint a támadás célja az, hogy az adott területről elüldözzék a keresztyéneket. Forrás: AP, christianpost.uk. Írta: Dr. Békefy Lajos

A Nigériai Keresztyén Társulat (=CAN) közleménye szerint a Boko Haram végcélja az, hogy Nigéria keresztyén népességét kiirtsa, illetve elüldözze szülőföldjéről. A szervezet elnöke,  Ayolde Oritsekjafor lelkész szerint a katonai erőszak célja az ország szétzilálása, végső soron szétesésének előidézése. A durva akciók miatt a CAN felhívással fordult a szövetségi kormányhoz és a békeszerető muszlimokhoz, hogy a katonai erőszaknak vessen véget. A Boko Haram szerint véget kell vetni a keresztyén jelenlétnek Nigériában annak érdekében, hogy olyan iszlám államot hozzanak létre, ahol nem lesz helyük a keresztényeknek.

Az RI az üldözött keresztyének védelméért dolgozik világszerte. Jelentései egyebek mellett arról is szóltak, hogy a Boko Haram emberek tucatjait ölte meg azzal, hogy templomokat bombáztak karácsonykor és máskor is. A rendőrörsök és kormányzati épületek elleni támadásokban több, min t 1 000 ember halt meg 2009 óta.

Ezek után és közben az RI szervezet felhívta a keresztyéneket világszerte arra, imádkozzanak a nigériai egyházért, egyházakért március hónap során. „Arra hívjuk keresztyén testvéreinket, hogy az egész márciusi hónapban könyörögjenek nigériai testvéreikért, s arra kérjük az Egyesült Királyság egyházait is, hogy a böjti vasárnapokon külön imaszolgálatot tartsanak Nigériáért”.

A HIT: BÁTORSÁG AZ ÉLETHEZ

A neves teológus, Theissen nagyhatású előadása Ausztriában

A neves heidelbergi protestáns újszövetségi teológus, Gerd Theissen ausztriai előadása során interjút adott az osztrák protestáns újságnak, a SAAT-nak. A hit: bátorság az élethez – fogalmaz a világhírű teológus. Ez az a hit, ami Isten előtt feltétlenül számít. Az erkölcs központi mozgatója a szeretet – tette hozzá Theissen professzor. Ez a szeretet abban fejeződik ki, hogy odafordulunk a normaszegőkhöz, így az idegenekhez, az ellenségekhez. Ebben a helyzetben a reménynek is nagy a jelentősége. Az a tudat, hogy Istennél örök védelmünk, rejtettségünk van, igazi életerőt ad. Forrás: pro-medienmagazin.de. Írta: Dr. Békefy Lajos.

A teológiának az a feladata, hogy a Bibliát az egyházra és a világra vonatkoztassa, értelmezze. A Bibliát nem csak teológiailag, hanem vallásfilozófiailag is értelmezni kell, mert ez segít a kortársak számára megüzenni a keresztyén hit tartalmát. Aki ezt a teremtő feszültséget elkerüli, az elveszíti a teológiai kihívást, ami a hit növekedésének is egyik eszköze.

Theissen meggyőződése, hogy a protestantizmus még ma is képes megújulni, és ezért jövőképes. Meggondolandónak tartja, hogy manapság, amikor sok protestáns úgy próbálja keresni Istent, hogy meditál és spirituális gyakorlatokat végez, művészeti és irodalmi inspirációkat keres az istenélményhez, természetet és misztikát kapcsol össze, csak akkor lesz hatásos, ha ez a Bibliával összhangban, nem annak ellenében történik.

Gerd Theissen professzor korszakos jelentőségű munkásságot tudhat maga mögött az elmúlt évtizedekben. Elsősorban az jelentette tudományos kutatásainak témáját, hogyan alakult az őskeresztyénség szociális története, milyen volt a „történelmi Jézus”, s mennyire lehet pszichológiai elemeket is bevonni az exegézisbe, az igemagyarázatba. Legjelentősebb művei: A galileai árnyékában (1986), A történeti Jézus (1996).

Magyarul hozzáférhető izgalmas munkái: Az őskeresztyénség élményvilága és magatartásformái, Bp., 2008, Kálvin Kiadó.   A keresztyénség keletkezésének kérdése a történetírás egyik legizgalmasabb problémája. Az intenzív kutatómunka ellenére ma sem értjük, hogy mi volt az, ami a Kr. u. 1. században történelmünk kulturális alapinformációjává és egy új vallás létrejöttének alapjává lett. Az őskeresztyénség pszichológiájának feladata, hogy az első keresztyének vallásos magatartását és élményvilágát leírja, rendszerezze és magyarázza. E vállalkozás sokféle nehézséggel jár együtt. Amellett, hogy csak kevés információnk van az első keresztyének életéről, nem egyértelmű, hogy milyen lehetőségei vannak a pszichológia alkalmazásának a történelmi múlt feltárásában, és még mindig szokatlan a vallást a pszichológia eszközeivel kutatni. Az őskeresztyénség történeti valláspszichológiája esetében összegeződnek a történeti pszichológia és a valláspszichológia problémái, de ígéretes lehetőségeik és a velük szemben támasztott, gyakran be nem teljesült váradalmak is.

Másik könyve, ami magyarul is hozzáférhető: Az első keresztyének vallása, ami szintén a Kálvin Kiadónál jelent meg 2001-ben. Az őskeresztyénség hitének dinamikája az élet dinamikájában gyökerezett. Gerd Theissen bemutatja azt, ami az első keresztyének legbelsőbb mozgatórugója volt. A szerző két célt kíván elérni: megvizsgálja az őskeresztyének életét és feltárja teológiai meggyőződésüket, áttekintve a szemiotikai, pszichológiai és történeti összefüggéseket.

Harmadik, igen érdekes, eredeti szemléletű könyve „A Jézus mozgalom -  Az értékek forradalmának társadalomtörténete”, ami szintén a Kálvin Kiadónál jelent meg. A "Jézus-mozgalom" társadalomtörténeti és társadalompszichológiai valóságával foglalkozik könyvében, azzal a zsidóságon belüli megújulási mozgalommal, melyből az őskeresztyénség mint új vallás megszületett. Elemzéséből kiderül: Jézus követői a hatalom forradalma helyett az értékek, a normák és a vallási gondolkodás forradalmát valósították meg - amely máig érezteti hatását. "Létezik egy általános emberi kíváncsiság, amelyet éppen azok az összefüggések gerjesztenek, amelyeket egyfajta kegyesség aurája vesz körül. Ez az aura sokak számára megnehezíti a hozzáférést magukhoz a tényekhez. A Jézus-mozgalom szociológiai vizsgálata talán valamivel közelebb segíthet bennünket saját kultúránk gyökereinek megismeréséhez. Aki a vallásban nem csupán a transzcendenciába nyíló kaput lát, talán felismerheti benne azt az erőt, amelynek következménye nemcsak az elnyomás volt, hanem azoknak az értékeinknek a kiformálása is, amelyekből ma is élünk." (Részlet a könyvből)

Olyan sajtót, ahol a baloldal nem diktál a külföldi médiának hazugságokat. Ahol nem manipulál és nem mossa az agyát a magyarországi médiafogyasztónak különböző olcsó és primitív műsorokkal. Olyan sajtót, amely lehetőséget ad minden politikai irányzatnak arra, hogy a többivel egyenlő mértékben tudjon jelen lenni a társadalomban.

Olyan felelős kormányt Buda-Pesten, amelyet nem tudnak táncoltatni Washington, Moszkva vagy Brüsszel politikusai.

Olyan országgyűlést, ahol a határon túli magyarok problémáját is meghallgatják, próbálják megoldani. És nem bizottságosdit játszanak, ahova pártpolitikai vagy személyes ismertségi alapon hívnak meg személyeket.

Olyan egyházügyi törvényt, amelyben a keresztyéneket bomlasztó szektákat nem ismerik el államilag, és nem támogatják anyagilag. Magyarország keresztyén állam, így elvárható lenne, hogy a törvény kizárólag a keresztyén egyházakat ismerje el és segítse.

Olyan csendőrség felállítását, amelynek kezében van annyi hatalom és jog szerinti erő, hogy a bűnözőket féken tartsa, megbüntesse, azokat törvényszék elé állítsa. Olyan rendőrséget, amelyet politikai eszközökkel nem lehet a tömeg vagy különböző csoportosulások ellen felhasználni.

Olyan rendszert (közteherviselést?), ahol a magyar gazdákat támogatja az állam, nem a nagytőkések és az oligarchák szabják a törvényt, ahol a multik nem élveznek elsőbbséget és nincsenek adókedvezményeik. Ahol a nagycsaládosokat adómentesítik, azokat pedig, akik nem akarnak dolgozni, nem segítik a semmittevésben.

Olyan igazságszolgáltatást, amely nem politikai vonalak mentén hozza meg a döntéseket. Olyan elszámoltatást, amely nemcsak bizottságokat alakít, hanem az ország tönkretételében résztvevő vétkeseket felfedi, azokat bíróság elé állítja, és méltóképpen megbünteti.

Olyan magyar bankot, amely nem külföldi pénzintézetek és más nemzetek érdekét szolgálja, hanem a magyar adófizetőket és a magyar nemzetet, az ország felemelkedését szolgálja.

Olyan katonaságot, amelyet nem cipelnek különböző idegen hatalmak érdekében külföldre. S amely adott esetben az országot képes megvédeni.

Olyan minisztérium felállítását, amely a kárpát-medencei magyarság alapvető sorskérdéseit felvállalja, és azokat pártpolitikai csatározásoktól függetlenül igyekszik megoldani.

Somogyi Botond

Ma már nem sajtószabadságot kérünk, hanem a szabadosság megszüntetését, magyar bankot, amely nem függ sem valutaalaptól, sem világbanktól, a magyar pártok közötti egyetértést, hogy ne külön, hanem közösen ünnepeljünk, és közös erővel harcoljunk Erdélyben az autonómiáért - olvasható az Üzenet vezércikkében.

Amikor az ACTA kukacos – ezt a címet viseli Hover Zsolt írása, amelyben arról olvashatunk, hogy milyen törvény elfogadására készülnek a világon az interneten megjelenő tartalmak szabályozása terén.

Az egyházi ingatlanok, ezen belül a Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáról, és a hozzá kapcsolódó legújabb perek kimeneteléről olvashatunk a Kedvező döntés a Mikó-ügyben? című cikkben.

Az Amerikában törvénybe iktatott vallásszabadság vasárnapjáról, és ezzel párhuzamosan az 1568-as tordai országgyűlés határozatáról ír Békefy Lajos.

Deák Botond a Sepsiszentgyörgy melletti rétyi egyházközséget mutatja be az olvasóknak, ugyanakkor megemlékezés olvasható Somogyi Endre rétyi lelkipásztorról, akit a kommunista hatalom 60 éve tett el láb alól.

A lapban beszámoló olvasható az Agnus Rádió kilencéves szülinapjáról, az európai protestáns egyházak zsinati képviselőinek találkozásáról is.

Lőrincz István az antiochiai gyülekezet további bemutatásával folytatja sorozatát, Bányai László jegyzetének címe Többet törődjünk egymással.

Március tizenötödike csak egy van, amely a szabadság örök jelképét jelenti a magyarság számára. És talán mégis kétféle lett belőle.

Az egyik az, amit tanulunk, és tanítunk az iskolában. Ebbe benne van a márciusi ifjak hihetetlen lelkesedése, benne van a pozsonyi országgyűlés, Petőfi Talpra magyarja, a Batthányi Lajos gróf vezette első felelős magyar kormány, benne van egy csodálatos honvéd hadsereg. S ha kitágul a kör, akkor benne látjuk Bem apó diadalmas erdélyi hadjáratát, bányavárosok visszafoglalását Felvidéken, és az út végén Világost is. De benne van az is, amikor a szabadságharc után több mint 160 évvel koszorúzunk, ünnepélyeket tartunk iskolákban, intézményekben, verseket szavalunk, vetélkedőket rendezünk, s ahol lehet, himnuszt énekelünk és kokárdát viselünk.

A másik az, amikor ünnepelünk – hivatalosan. Több mint 160 évvel a történtek után, úgy magyaros módon. Budapesten ugyanis az elmúlt jó néhány évben minden politikai párt más és más téren ünnepelt. Mások voltak a szónokok, a hallgatók, az ünneplők, és más a hangulat is. S ez hozzánk is átszivárgott, legalábbis abban a formában, hogy a magukat a magyarság érdekképviseleti szervezeteinek mondott magyar pártok helyenként külön ünnepeltek, külön koszorúztak.

Hol a hiba? Miért e megosztottság? Valószínű, hogy ha e kérdéseket igyekeznénk megválaszolni, és elemeznénk a különböző érdekeket, a politika tekervényes, kusza útvesztőiből soha nem találnánk ki. Nekünk, egyszerű embereknek meghaladná a tudásunkat. Pedig a márciusi ifjak lelkesedése, az általuk összeállított tizenkét pont, az összetartozás valóság volt. S annak kellene lennie most is.

Igaz, ma már nem sajtószabadságot kérünk, hanem a sajtószabadosság megszüntetését. A multikkal szemben egyenlő közteherviselést, családbarát adózást. Magyar bankot, amely nem függ sem valutaalaptól, sem világbanktól. Magyar állampolgárságot és szavazati jogot minden magyarnak. A magyar katonák külföldről való kivonását, és egy nemzeti elkötelezettségű, korrupciós ügyektől mentes honvédség felállítását. Olyan rendőrség megszervezését, amely nem mér kettős mércével. Politikamentes igazságszolgáltatást. A nemzeti öntudatot elsorvasztó, a keresztyénséget becsmérlő, az országot igába taszító személyek példaértékű elszámoltatását. Szűkebb pátriánkra gondolva pedig az összes magyar párt közti egyetértést, hogy együttes erővel tudjuk kiharcolni a területi és kulturális autonómiát Erdély minden magyarja számára. Hiszen ez jelenthetné számunkra hosszú távon a megmaradást.

Ha az előbb felsoroltak egyik napról a másikra nem is oldódnak meg, mégis jó lenne, ha idéntől újra egy, és nem kétféle március 15-ét ünnepelnénk.

Somogyi Botond